Ezt a két témát nem tudtam szétválasztani, mivel annyira megragadott a közlekedési stílusuk, hogy leginkább ezt örökítettem meg, mint magukat az embereket magukban.
Az emberek kedvesek, vidámak, hangosak, sokan vannak, köpnek, ordítva ásítanak, csámcsognak és kegyetlenül megbámulnak ha fehér ember vagy.
Amit sikerült leszűrnöm a másodikkal kapcsolatban, hogy nem szeretik a szabályokat, a sávban közlekedés leírhatatlan fájdalmat okoz nekik, szerintük a duda mindent megold, bármilyen érzelmi állapotuk világgá kürtülésére lett kitalálva és hogy az aszfaltra festett jelek csak a komor szürkeség enyhítését szolgálják. Ahogy kinti tanult kollegánk tüzetesen elmagyarázta: "This is China!". Ezek után minden világossá vált, habár saját szabályként azt alkalmaztam, hogy ha úttesten vagyok, akkor meneküljek onnan minél gyorsabban.
Ebben a városban is nagyon fejlett volt az infrastruktúra, a minimum útszélesség 4 sávnál kezdődött, de az átlag 8 volt. Szerencsések ilyen szempontból, mivel a magyar viszonyokhoz képest kevés autó így úgy ahogy elfér az utakon. Legjellemzőbb közlekedési eszközük az elektromos bicikli, aminek vezetői valószínűleg hírből már hallottak a KRESZ-ről, de csak mint valami szürreális fikcióról.
 |
| a mesternek működő lámpák mellett is bőven akad dolga |
 |
| a kamikaze elektromos bicósok |
 |
F.A.W. nyergesvontató
 |
 |
| a helyi Harley |
 |
| az út közepén óriási, jármű alakú buszmegálló |
 |
| az előbbi buszmegálló az utcáról |
 |
| a taxik 99%-a VW Santana |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése